A kutyáknak sok mozgásra van szükségük: napi két rövid séta, hogy dolgukat elvégezzék és egy hosszú séta, hogy ki tudják magukat tombolni.
Ez esős időben is így van. A kiskutyád fél az idegen környezetben és szeretne minél inkább a Te közeledben maradni. Te vagy most a falkavezér, te nyújtasz biztonságot számára.
Kiskutyáddal, ha teheted, menj félreeső, nyugodt helyekre sétálni. Csatold le a pórázát. Ha piszmog, egyszerűen menj gyorsabban, vagy bújj el. Így megtanul figyelni arra, hogy Te hova mész. Sose fuss utána, hanem menj lassan a másik irányba és hívogasd közben. Dícsérd meg és jutalmazd, amikor visszajön, még akkor is, ha egy kicsit hosszabb ideig tartott.
A kiskutyád nevét ne csak úgy belekiabáld a vakvilágba. Mindig kösd össze a nevét egy paranccsal, például "Neal, gyere!" vagy "Neal, lábhoz!", azért, hogy mindig tudja mit kell tennie.
Sose engedd, hogy rángassa a pórázt. Rövid vezényszavak, mint "Neal, lassan!" vagy "Neal, láb mellett!" figyelmeztetik.
Ha mégis húzza a pórázt, akkor ültesd le. Csak akkor menj tovább, ha már megnyugodott.
Hagyj egy kis időt a játékra. Ne csak sétáljatok, hanem labdázzatok is. Dobj el egy botot, vagy egy frizbit, amelyet vissza kell hoznia.
Távolítsd el az ürülékét a járdáról, utakról. Egy zacskóval könnyen megteheted.